2016. augusztus 3., szerda

Egy régi, régi ismerős és a mi lett volna, ha...?

Tegnap nagyon fura (haha, önkéntelen, esküszöm!) érzés kerített hatalmába.

Meg kell mondjam, nem szeretem, sőt, majdhogynem utálom a "Mi lett volna, ha...?" kérdést.
Mert hát: úgysem tudod meg sosem, akkor meg minek agyalni rajta?! -kérdezi a racionális, okosabbik Barbi.
Mire jön a válasz a lélekkel, ösztönnel, érzéssel gondolkozó Barbitól, hogy hát: "Hülye vagy?! Jó hogy elgondolkozol azon, hogy mi lett volna, ha a dínók nem halnak ki, és nem lesz környezetszennyezés és háborúk és..."
Nyugalom, visszakanyarodom.

Már semmin sem változtat, akár ez, akár az lett volna, mivel nem lett úgy ahogy, így most sincs... (Ezután a mondat után egy filozófus vagy elmosolyodik a sírjában, olyan szép volt, esetleg felkiált, mert beverte a maradék fejét a koporsójába, akkora hévvel kiáltott, hogy jaj, még egy idióta a Földön..)

A mi lett volnának két fajtája van.
Az egyik amikor (legrosszabb esetben) sírva, értetlenül, okokat, mentségeket, magyarázatokat, kiutat keresve hüppögsz egy sarokban és próbálod megváltani a saját, vagy más világát de belül persze tudod, hogy már semmi sem fog változni, mégis úgy érzed, el kell játszanod a gondolattal, érzéssel egy másik végkifejlethez, ahhoz, hogy jobb legyen, megnyugodj, stb..
Véleményem szerint, ez a nem jó, "mi lett volna, ha" használat...
Mert ettől a fajtától vársz valamit. Változást, megváltást, új eredményt, gondolatokat, de ezek nem lesznek. Vagy ha mégis, akkor sem lehetsz benne sosem biztos, hogy vajon jól gondolod-e...

És van a másik fajta.
A megmosolyogtatós, jó emlékeket előcsaló "mi lett volna, ha..."
Nekem reggel ebből jutott ki, kicsit el is érzékenyültem.
Mi lett volna, ha egy bizonyos ember nem lép ki az életünkből? Vajon ha marad, ugyanaz az ember leszek, aki ma vagyok? Ugyanazok a dolgok történnek meg velem, velünk?
Vajon megmarad-e a kapcsolat köztünk a mai napig, vagy eltávolodunk egymástól, még akkor is, ha fizikailag tudunk találkozni.
Milyen hatással lennénk egymásra, így huszonéves fejjel?
Érdekes kérdések ezek, és kíváncsi is lennék a válaszokra, de nem görcsösen, nem várom, hogy ettől bármi is változzon, pusztán érdekelne.
Azonban erre nincs esély. A múlt történéseire hiába keresünk választ, mert maximum a "lehet" kategóriáig juthatunk el, azzal pedig nem nagyon vagyunk előrébb.

Az is lehet, hogy ha marad, engem egyből elüt egy villamos, és akkor most Arisztotelésznek nem kéne azon aggódnia, hogy egy Barbara nevű könyvtáros a babérjaira tör, és népszerűbb lesz nála... :P

A könyvtáros...
...akit szép emlékek rohantak le.

Az a jó, hogy van

Van az az ember, akivel talákozol és nincsenek elvárások. A véletlen összehoz titeket.
Nincsenek fullos érzelmek az elején, csak hagyod, hogy a dolgok alakuljanak a saját ütemükben, medrükben, ahogy kell.. és ilyenkor jönnek létre a nagy dolgok, amiket nem is lehet és nem is kell nevén nevezni, csak megélni!

Adni, kapni egy másik emberbe/emberből, ilyen egyszerű az egész, bár még én sem biztos hogy ezt így elhiszem...

A könyvtáros...
...aki nagyon hálás azért, mert olyan emberek veszik körül, akik, és olyanok vele, amilyenek.

Az év szava: a "fura"

Ilynek vagyunk mi emberek.

Azt mondjuk jó, közben meg nem is jó...
Azt mondjuk oké, nem gondoljuk túl, közben meg baszki, hát hogy ne gondolkodnék ezen egyfolytában, ha egyszer benne van a fejemben és foglalkoztat...
Azt mondjuk nem számít, közben meg semmi sem számít jobban...

Hát a tökömbe! Furák vagyunk, mi emberek!
Ezennel megszavazom a "furát" az év szavának a Barbi univerzumban, használjátok egészséggel, nem védetem le.

A könyvtáros akit sok minden foglalkoztat.

2016. május 25., szerda

És... ez így most... MI VOLT?? (Lane Cloverfield 10)

Azt hiszem lett egy helytálló és határozott véleményem azt illetően, hogy mi is fontos a blogírásnál, azon kívül hogy írjuk ( ha rendesek vagyunk, rendszerességgel). Ez a dolog nem más, mint az, hogy az eszünkbe jutó, magasztos vagy éppen túlemocionált, kreatív, vagy rakás kaki, de mégis alapvetően magunknak és másoknak szánt gondolatainkat papírra vessük... akarom mondani képernyőre gépeljük AZONNAL!!!! Amint eszünkbe jutnak. Ha a hipermédiára nem tudjuk feltölteni, akkor válasszunk az ősi, kínai civilizációból ránk maradt, őskövület, tudom, de mégis, ha nagyon akarjuk még működhet megoldású papír-toll kombót, hogy a gondolataink ne játszhassanak faleveleket a szélben, és ne hussanjanak tova úgy, hogy csírájukra sem emlékezünk..

Tehát, blogíró társaim, emlékezésre fel, és jegyezzük le ami frankó, mert ami lemarad az nagyon nem marad meg...!

Lane Cloverfield 10 (ez a film címe, bár alapból tarkón kéne lőnöm saját magam, amiért ilyen pontosan leírom, esélyt adva ezzel a mit sem sejtő filmválogatóknak arra, hogy megnézzék EZT). (Amúgy, lehet nem volt annyira szörnyű... de azért na!)

Nos...
Hm...
Hát igazából...
Ha jobban belegondolok...
Persze, ha azt nézem, hogy...
MI A FASZ VOLT EZ ??!!

Tehát, próbálom spoiler nélkül, szólok ha nem megy.
Adott egy lány. Vezetget az autópályán, épp összeveszett a kedvesével, ezért nem is veszi fel neki a telót... [Ez a film szempontjából totál lényegtelen elem, viszont kivételesen jó, hogy megjelent, mivel láthatjuk, hogy azt akit szeretünk, ha haragszunk is rá valamiért nem szabad nem felvenni, kinyomni, negatívnak lenni vele, mert nem tudhatjuk mi történik a következő pillanatban. Itt ülök az íróasztalomnál, lámpafényben, úgy ütöm a billentyűzetet, szegény, ha tudna, lehet feljelentene bántalmazásért... és az jutott eszembe, hogy le akarom írni a következő szót, és mi van, ha ne adj isten, lesz megint egy ősrobbanás... és azt fogom látni az ablakomból, velem szemben, hogy valami fényes, és a levegőben marad a kezem a "K"övetkező gomb felett lebeg, és én, meg ősrobbanás esetén, szerintem az egész falu/világ huss, megszűnik létezni. Lehet az ősrobbanás nem volt a legjobb példa, de rátok bízom, hogy milyen világvégét képzeltek el esetlegesen, a mondat lényege ugyanaz marad].
Tehát autókázik, mire hátulról valaki megtolja, előzi, ezt nem lehet tudni, a lényeg, hogy a hősnő, erősen összetöri magát a kocsival.
Egy csőhöz bilincselve ébred, ellátták rendesen, infúzió, meg minden (jó, más nincs, csak az infúzió..). Már épp zokogva sír, és gondolatban végigjátssza, hogy az elrablója, nyilván elrabolták és fogolyként tartják, miket fog vele művelni, mire bejön a tag, nagyobb darab, idősebb fickó, és zagyvál, hogy Ő mentette meg, no para minden rendben lesz, csak kint mérgezett már a levegő, és vége a világnak, de itt lent, az Ő bunkerében minden nagyon kafa.
Találkozunk a bunker másik lakójával is, fiatal srác, aki segített öregapónak a bunkerépítésben és bekéredzkedett, amikor lett a katasztrófa, amiről nem tudjuk mi is volt...
Igazából, ez még nem spoier, elég sokáig nem lehet tudni, hogy most öregapó pszichopata és tényleg elrabolta a csajt, a csávó mondjuk magától mászott le, vagy tényleg volt-t világvége vagy mi van...

------------------------------------------------SPOILER-----------------------------------------------
Bianka, ne olvasd el kérlek, lehet neked látnod kéne... XD

Tehát, akkor most célba veszem és valamilyen Tony Stark gyártotta nehézfegyverrel, Jericho rakétával célba veszem és lelövöm egyszerre az össze poént!
Látom magam előtt, ahogy ülnek a forgatókönyv írók.
Van pár alternatívám, íme:

1. Nagyfőnök megbízza a kis csapatot, mondjuk forg. k. író. 1, 2, 3-mat, hogy idő van, már vagy 2 napja nem jelent meg olyan #ritkaszar, "Z" kategóriás sci-fi film, mint a Sharknado, ezért, ha nem akarják, hogy felkopjon az álluk, gyorsan dobjanak össze valami remekbeszabott filmet a népnek, aki már éhezi a következő űrlényes, lányrablós, savba mártogatós darabot, és mint említettem, minimum 2 napja hiány van belőle a piacon...

2. Ugyanez a szituáció, de mivel feltételezem, hogy a film készítői is emberek, és önszántukból, továbbá olyan kicsinyes dolog miatt, mint a pénz nem szabadítanának rá ilyen filmet a társadalomra, ezért ebben a forgatókönyvben, a nagyfőnök/ök pisztollyal, késsel, csikizéssel fenyegetik a leendő készítőket, és az egész sztori kivitelezésére adnak nekik, mondjuk... 10 percet..

3. Szeretném előre kihangsúlyozni, hogy ez a legdurvább, legkevésbé valószínű verzió, de le kell írnom..
Tehát, adott mondjuk 3 író. Ők jó emberek, de a szakmában sajnos valakinek, a rengeteg klassz, értékes, nézésre érdemes, magasztos, drámai, vicces és tartalmas alkotás mellett, le kell gyártania olyan filmeket is, amiket az alap ABC betűivel már kategorizálni sem lehet, és akkor jön ez a kis csapat, nevezzük őket a Z osztagnak (kategória miatt), akik bizony megalkotják az ilyen könnyed kis filmeket, mint a fent említett, vagy a Sharknado, esetleg a Büszkeség és balítélet meg a zombik... és később majd keresek még hasonlókat. (Nem gondolom, hogy bárki is beszólna nekem emiatt a bejegyzés miatt, de azért bebiztosítom magam: az itt leírt, említett filmek mindegyikét láttam, és némelyiket még végig is néztem... :D )
Tehát ülnek egy kis irodában embereink, rágják a ceruzáik végét, agyalnak, a szemetes már tele van összegyűrt ötletmaradványokkal, a kínai kajás dobozokon már legyek dongnak, édesség és alkoholszag terjeng...
Író 1: Figyeljetek gyerekek! Nem tudom fog-e menni... Mármint adott, kell csinálnunk egy fasza sci-fi-t. De milyet?! Milyen nincs még?! A District 9 óta necces az ufó téma... E.T. volt az utolsó jól menő ufós filmünk...
Író 2: Áh, áh! Jós is hogy mondod! District 9... Abban leigáznak minket megint ugye?! Szokásos sablon sztori..?!
Író 3: Nem láttam, nem emlékszem... De a Paul az jó volt, meg vicces, hahaha :D
Író 2: Oké, oké, de most valami ütőset kell...
Író 1: Vááárjatok!! Hát most volt az a földön kívülis... Tudjátok?! Az a szerelmes...
Író 2-3: ??? WTF? A Leslie Nielsen paródia...?
Író 1: Neem! Az a... Vakolatos... Tudjátok, amikor beépülnek... A vámpíros csaj írta..
Író 2-3: (csak súgva) Baszki... füveztünk is?! A vámpíros csaj aki vakolt...?! Már az építőipart is belekeverik.. lehet azért megy ilyen szarul...
Figyelj 1-es! Milkalila fogalmunk nincs hogy miről beszélsz, bár meg kell mondjam, már körvonalazódik valami... Mondjuk... Vámpírok az űrlények ellen az építkezésen... Nem... Akkor:
Óóó, megvan! Galaktikus vérszívók és a malter! Nem, nem!! Még jobb: Fándli, sóder meg a lények..
Író 1: Te szent sz..! Ti mi szívtatok?! Azt próbáltam elmagyarázni, hogy a nő, aki az Alkonyatot írta... Na, neki volt valami ufós filmje... Változások... Vakolat... Burkolat...
Író 2: A Burokra gondolsz?!
Író 1: Na az bazdmeg! De még nem erre gondolok, mert azóta lett egy ugyanilyen csak más néven... Szóval most ilyet már nem tolhatunk... Most valami durva kell! Valami, ami megrengeti az emberek hitét! Valami nagyszabású, amiről beszélni fognak hosszú ideig (2 nap). Valami ami miatt, ha másért nem is, emlékezni fognak a nevünkre. Akár negatív, akár pozitív értelemben. Szóval átlagsztori nem megy...
Író 2: Jó. Akkor legyen az alap... támadás..durva invázió, ilyen lépcsős...
Író 3: Jaj ne már, Bob! Mindenki olyanokat tol most... Volt az a hullámos film... na az is..
Író 1: AZAAAz! Valami sorszámos hullám volt a címe a nyálasnak!
Író 2: Oké, oké, egyenes lesz, semmi hullám...meg hát még élek is..
Író 3: Azt hiszem érzek valamit... egy kis bizsergés a fültövemnél.. szóval: két sztori. Mármint egy, de a néző ne tudja, hogy most akkor mi van..
Szóval kell egy nem túl szexi, kicsit pszichopata, cukros bácsi, nehogy itt Stockholm szindrómás legyen nekem a közönség vazze', mert akkor már romcsi lesz a film... Na, tehát, nem megnyerő, candy man, aki ellop egy fiatal, csinos lánykát.
Író 1-2 bólogat, nagyokat hümmög.
Író 3: Na és akkor, a csajszi nem tudja, hogy most így mi van, elrabolták, darabolják, erőszakolják, mi lesz. És akkor candy man elmeséli, hogy vége a világnak. Jött egy nagy bumm, jöttek a mindenféle zöld kis manók, és huss és pöcc üzemmódban eltakarították a földieket..
Író 1-2: Naa ez jó.. Aztán?!
Író 3: Na ne basszatok! Megírtam majdnem az egészet, a többi a ti dolgotok!
Író 1-2: Ahaa... Na jó! Akkor kell űrlény, szóval, akkor csajszi, meg a muksó, meg a fiatal éldegélnek és... őő... ááh! Régi filmeket néznek, társasoznak, meg főzőleckéket vesznek! Jah! A Monopolyt,meg a Rubik kockát toljuk bele, mert anélkül szar minden film!
Író 3: Várjatok! Honnan tudja a csajszi, hogy muksó nem hazudgál csak?!
Író 1-2: Hm... Áááááááááááááááá Na tudom! Ki akar szökdécselni, hogy áhh, kamu a kinti banzáj, de akkor lát egy embert, aki nagyon be akar jönni hozzájuk, mert... mert... már rohad a fél arca a levegőtől!!! Woo NA?!
Író 3: Wuuuu! Na, haladunk, megy ez! Na de... Ne legyen uncsi, amikor már azt hiszik a birkák, hogy vágják a szitut, BUMM!! Adunk nekik egy sallert, hogy hát lesz egy kis vér, meg egy két "Segítség" szó az ablakba kaparászva, hogy alapkoncepció vissza, muksó őrült és nincs is kint gáz!
Író 2: Wuuu... Oké, oké, de skacok! Nem az volt, hogy ez szokásos Z kategória...?! Ne bonyolítsuk túl..! 
Író 3: Ez lesz a mi DiCapriónk fiúk!! Toljuk el neki! Na tehát! Akkor adott: Télapó valamilyen módon pszichopata, de kint is gáz a helyzet.. Na, most rájöhetnek a szereplők, hogy Télapó lányokat rabol el, és aztán vannak bajok a bunkerben.. De, ott van Csávó (fiatal), őt ki kéne iktatni, hogy a nagy végső harc Télapó és csajszi között menjen le.. De hogy..?!
Író 1: Lőjjük le, oszt jó' van!
Író 2-3: Aham, ez lehet jó, majd még megspékeljük, de akkor Csávó megmurdel. Maradnak ketten. Csajszinak persze van terve, gyártson magának valami lélegeztetőt, levegő ne legyen gond, ezt Monopolízás közben megtanulja, fel se tűnik senkinek, hogy zseni lesz minden iskolai tárgyból a cucc összerakásánál, majd tolunk alá menő zenét..
Író 1: Jóó! Aztán akkor menjen ki a levegőre.
Író 3: Na, kiszalad gázálarcban, és aztán?
Kéne valami.. áá Hitchcock! Repüljenek madarak az égen, hogy nincs is gáz a levegővel, akkor a néző megint: húúúú ez menő, a félarcú nőre gondol majd persze, (a néző) de ezt az időt kihúzzuk, hadd gondolkodjon, majd kitalál magának valamit, hogy hát jah, ő csak megfertőződött valamitől... kis lepra vagy ilyesmi..
És akkor, amikor azt hiszi, hogy áhh, tényleg csak az öregcsávó rabolta el, meg minden, akkor PÁÁMMMM jön az űrhajóóóóó és jönnek a kis jetik.. izé ufók!
Író 1-nek kiesik a szájából a ceruza... Író 2 gondolkozik, mekkorákat hümmögjön..
Író 3: Na, és ha a moziban, vagy otthon ülő egyén még nem ősz teljesen, akkor utolsó csavarként.... dobpergést::::::::: nem fejezzük be a filmet :D :"D HAHAHAHA MUHAHAHAHA csak akkora utalást teszünk a követketző részre, hogy még véletlenül se jusson senkinek se eszébe, hogy esetleg lepuffantson minket ezért a sztoriért, sőt, akkor is megnézze a második részt ha az lesz az utolsó film, amit megnéz..
Író 1-2 néma csend, majd felállnak, és tapsolnak... először lassan, majd egyre ütemesebben és a csináljuk ki a nézőket felkiáltást skandálják! 
Író 3: Akkor fiúk?! Írjuk meg, 10 perc, aztán gyerünk a Kárpitba inni egyet!

Tudom, most mindenki azt gondolja, hogy nem tetszett ez a film. Pedig, mindazok ellenére, amit leírtam, nem volt olyan rossz, tényleg, eskü! :D

2016-ban a kedvenc, és egyik leggyakrabban használt szavam a: fura.
Nem emlékszem erről írtam-e már, ha nem, akkor majd pótolom, de addig is: ez a film elég fura volt, bár tény, hogy anyacsavar méretű csavarok voltak benne, és gyakorta pakoltam vissza kézzel az állam a helyére, de... hát... szóval fura volt, ha nem online néztem volna, lehet kicsit belepörgetek néha, illetve a második rész megnézését kihagytam volna szívesen, de így..?!

Zárásként:
A könyvtáros...
...aki megnézte ezt a filmet is, és végre megint szokásos hosszúságú, mesélős blogbejegyzés született... Köszönöm Lane Cloverfiled írói :D



#anagyigazság

Egy röpke, de roppantul velős és hihetetlenül igaz gondolattal, bölcsességgel, általános igazsággal szeretném gazdagítani most a blogomat. A gondolat pedig:

"Ahogy közeledik a vizsgaidőszak, legyen az mezei vagy államvizsga... olyankor az embernek, diáknak mindig sokasodnak a tennivalói. Olyanok is, amik alapesetben sosem. Lásd: takarítás, főzés, mosás, +1 óra kint a kutyákkal, a ritka szar filmeket is pörgetés nélkül nézem végig... emberek. Vértezzétek fel magatokat, mert... jönnek a vizsgák"

A könyvtáros...
...aki bármely más halandó emberhez hasonlóan parázik a vizsgáktól, de egyelőre nagyrészt még csak ír róla.

Zárójelben: mindenki nyugodjon meg, már elkezdtem az osztályozást és a formait is, de egyelőre az univerzum ürességével vetekszik a bensőm... :O

Mese egy csepp tejszínnel (Eddie, a sas)

Ahogy elnézem a mostani bejegyzéseim...
Lehet hogy kicsit átállok félig filmismertetéses blogra.

A következő darab, ami abszolúte igaz történetet dolgoz fel, sportról szól, méghozzá nem is túl szokványosról: síugrás és az Eddie, a sas.

A sztori nem kicsit amerikásítva  meséli el a való életben is élő, brit síugró, Eddie Edwards történetét, aki azzal lett világhíres, hogy elég ratyin ugrik sít. 
A port.hu filmkritikáját olvasva többször is elhangzik, hogy a film nem adja vissza az eredeti sztorit, csupán 15-20 % fedi a valóságot, de a film vegyesvágott: angol-amerika-német. Véleményem szerint nagy szerencse, hogy nem csak az álomgyár készítette a filmet, mivel akkor, saját meglátásom szerint, még több manír lenne benne, ami felesleges, és olyan irányba viszi el a filmet, hogy a kicsit is realitást igénylő néző hörögne közben. 
Így azonban, picit érezni az angol "közreműködést", nekem tetszett a fim!

Engem megvett, aranyos volt, vicces, kitartó, jó, jó, basszus, igen, benne volt Hugh Jackman is, na ezt akartátok hallani?! :P
A végeredmény egy könnyen emészthető, vicces, kissé fanyar humorú, gazdag, mégis valósághű mese, ahol  a főhős kemény munkával elér i a célját, de "nem rugaszkodik el teljesen a valóság talajától" ;)

A könyvtáros...
...aki mostanában filmeket is ajánl, kritikástól.